Title: Anya (Mother)
Language: Hungarian
Pairings: None
AU (in past)
Random idea in the middle of night. Enjoy.
Tino vagyok.
Új faluba költöztünk testvéremmel és szüleinkkel. Eduard nem volt igazi
testvérem, de közel voltunk egymáshoz. Én voltam az idősebb, de alig voltam
magasabb nála. Sőt, kistestvér létére nálam nagyobb volt. Kicsit zavart is, hogy
ezen az új helyen, ahova alig pár hónapja érkeztünk, az iskolában az
osztálytársaim is ezzel piszkáltak.
Egy fiatal
fiú mindig kiállt ellenem. Eléggé csendes és szótlan, viszont sok gyerek félt
tőle. Sose láttam másokkal. Egyedül egyik osztálytársa volt mindig a nyakán
hatalmas vigyorral az arcán. Ha jól tudom, még édestestvérek is voltak.
7 éves
voltam csak. Öcsém 6, ő most kezdte az iskolát. Állandóan nekem kellett őt is
segíteni. Néha ügyetlen volt, viszont nagyon kis okos.
Egyik nap
láttam azt a fiút, aki többször is segített rajtam, és beszélgettem vele. Már amennyire
beszélt. Eléggé szűken beszélt, inkább én szedtem ki belőle a szavakat
kérdéseimmel, miközben én ugyanarról beszéltem elég hosszasan.
- És neked
is vannak testvéreid? – kérdeztem, miután áttértünk a család témára.
- Van.
Rövid
válasz, többet nem válaszolt. Rajtam volt a sor, én már elmondtam mindent az
öcsémről, most ő jön.
- És mennyi?
Az a vidám is a te testvéred, Berwald?
- Igen. Nyolc.
- Mi? Nyolc
testvér? – Ő rábólintott. – Az mennyi… hogy lehettek ennyien?
- Rokonok.
Teljesen nem
értettem. Testvéreket kérdeztem, most rokonokról beszél.
- Szóval… ö…
a rokonaitok is veletek élnek?
Ő csak
rábólintott. Aztán megláttam a kisöcsémet épp jönni ki óráról. Rá vártam igazából,
hogy együtt menjünk haza. Valami játékos
foglalkozást tartottak az elsősöknek, csak ők maradtak ott.
- Mi
megyünk. – szóltam oda a fiúnak, majd kistestvéremhez siettem.
Ő is felállt
és elindult velem. Nem szóltam, gondoltam, ő is haza fog menni. Aztán végül
majdnem hazáig jött velünk, mikor megállt egy kis ház előtt és bement a
kapuján, majd kiintett.
Ez volt az ő
házuk? Egy kis kunyhó, és még fából is volt a nagyja. Egy nő lépett ki rajta,
hosszú haja oldaltra egy tincsbe fonva, hogy ne lógjon a szemébe. Hasonlóan
szőke volt ő is, mint a fiú. Kedvesen ránk nézett, majd fiát pátyolgatta be
kevesen.
- Nem igaz,
hogy ez a fiú csak pár háznyira lakik tőlünk. – Alig tudtam elhinni
*
Lassan
jobban megismertem a fiút, és kis
családját is, akik egy-két alkalommal szívesen láttak bent is. jó állapotban
lévő faház volt. Nem is volt annyira kicsi, mint elsőre láttam. Két szülő volt
a nyolc kisgyerekre. Nem hiszem, hogy mind testvérek lettek volna. Legfiatalabb
három a legidősebb meg olyan nyolc volt. Egyetlen egy lány volt. Ő volt a
legfiatalabb.
*
- Tino!
Tino! – kiáltott be öcsém a házunkba, mire kinéztem, hogy mégis miért ennyire
izgatott egyből megláttam a hatalmas füstöt az utca túloldalán.
Egyik ház
kiégett, méghozzá a kis faház volt. Kiszaladtam és a kis tömeghez igyekeztem.
Minden felnőtt próbált vizet szerezni a kutakból, és hozták vödrökkel, de lángok
hatalmasak voltak. Szétnéztem. Egy gyerek ált ott a népes családból és anyjuk
után kiáltott. Odasiettem hozzá, hogy rákérdezzek.
- Mi
történt, Ludwig?
- Anyám
besietett, mindenki bennragadt a tűzben.
A tüzet
bámultam. Senki se próbált segíteni, hogy kimentsék őket. Nem tartott soká az
anya kijött két gyerekkel a karjában közvetlen mellette egy kisfiú ugrott át
pár elszenesedett deszkát. A kislányt egyből Ludwig kezébe nyomta az anya,
másik barna gyereket is letette, akit a szőke kisfiú próbált támogatni, aki
maga is durván köhögött a sok füsttől. Az anya nem várt és sietett vissza, mire
egy gerenda leszakadt a háta mögött. Még mindig négy gyerek volt benn. Egyedül
a bátor anya mert bemenni a nagy tűzbe. Hallani lehetett, hogy anya a
gyerekeket keresi bent. Több kis szoba volt, ami egy folyosóra nyílt. Ablakaik
mind magasan, hogy ott ki lehessen jutni. Talán egy felnőttnek, de mi gyerekek
vagyunk.
Nem tartott
sokáig, mire Berwald és vigyorgó testvére, Christen, meglepetésemre az ablakon
mászott ki oldalt, ahonnan egyből lángot is csaptak ki. Mintha a tűz erre várt
volna. Ekkor az anya egyik gyerekkel a karjában kijött, akihez a két szőke fiú
egyből sietve szaladt. Letette a gyereket és újra beszaladt. A Fiú eléggé
élettelennek tűnt. Odamentem én is. Nem tudom. Él még? A két fiú körbeállta.
Kezdtem
jobban megérteni a családot. Vegyes család volt. Ez a kis hármas egyértelműen
testvérek, a kötődésük egymáshoz sokkal erősebb volt. A két idősebb csak kisöccsük
teste fölött ültek a földön. A kislány, Lily és a másik hasonlóan szőke
hosszabbhajú fiú is, mert Vasch is egyből a kislányhoz sietett. A kis barna,
aki eléggé kilógott. Ő olyan egyedülinek tűnt. Ludwig még mindig a tüzet
bámulta. Egy fiú maradt bent.
- Gilbert!
A ház
összeomlott. Hatalmas lángot nem hagytak alább.
***
- Anya és utolsó
gyermek a ház romjai alatt maradtak örökre. – fejeztem be ezt a szomorú
történetet, melyet gyerekként éltem meg.
No comments:
Post a Comment