Past and Future

My never published fanfiction. There is nothing special in it, but Finland talks about some historic scene. I wrote in Finland's POV.


no any warnings
Language: Hungarian

Az én nevem Tino Väinämöinen. Sok-sok éve eltévedtem, és ekkor találkoztam egy nálam nem sokkal idősebb fiúval, akit mindenki csak Berwald néven emleget. Ő vigyázott rám, és szinte egy szabad percem sem volt. Kicsit zavart már a kedveskedése. De örültem is, hogy meghallgatott. Több száz év telt el azóta, hogy találkoztam vele, van egy kutyánk, aki a Hanatamago névre hallgat. Vagy épp nem. Én etetem, de Berwald állandóan ad neki még kaját, pedig mindig mondom, hogy ha sokat eszik, elhízik.

Együtt éltünk, és szinte egyik napról a másikra, úgy döntött, hogy elköltözik Norvégiába. Én nem követtem, és maradtam otthon, később már Dániába költözött át, ekkor költöztem át én is, mert hívott. Azt hiszem rájött, hogy számára nincs senki csak én. Reménykedvem ebben. Dániában kimutatta a keményebb énjét. kicsit megijedtem néha, hogy az a kedves férfi, aki mindig csak jót akarja, milyen vad tud lenni. Tudtam a múltjáról is egy keveset. A viking korban miféle embertelen dolgokat műveltek. De ezt mégse néztem ki belőle. Annyira gondoskodó és törődő. Egy nap a veszekedésük annyira válságos lett, hogy elhagyta a házat, én meg nem tudtam mit tegyek és csak követtem az ő otthonába. Nem épp békés életünk volt, sok háborúval, amelyekben mindig támogattam, még ha elég fura elhatározásai támadtak. Mind a mai napig nem is értem, hogy pontosan mit és miért tesz. kiszámíthatatlan.

Aztán Ivan, Oroszországból, kezdett háborúzni velünk. Én nem adtam fel, és csak tartottam a frontot, sajnos nagy veszteséggel, de ez nem állított meg engem a további harcokban. Berwald megint letörtnek látszott emiatt. Háború ennyire megviseli őt? Én próbáltam felvidítani, de talán csak rontottam rajta. Egyik nap szemtől szemben álltunk az ellenfelünkkel, készültem az összecsapásra, mikor hirtelen megadta magát. Hirtelen nem tudtam, mit tegyek, és néztem. Ivan csak egy dolgot kért a békéért, mégpedig engem. Berwald úgy se ad fel engem, hiszen én vagyok az egyetlen társa és barátja. De hatalmas csalódás ért.

- vigyázz rá - mondta halkan.

Ivan csak mosolygott, megragadta a kezem és elráncigált mellőle. Nem tudtam mást tenni. sose voltam elég önálló hogy bármit megtehessek.

Alig pár év telt el, hogy Oroszországba költöztem, hallottam a hírt, hogy Berwald mással él együtt. Újra vele. Nem akartam rá gondolni, és maradtam továbbra is Oroszországban, de hazaköltöztem a saját új házamba, ahol Ivan állandóan látogatott. Ez az időszak valamiért más volt, mint a régi, azt tehettem, amit akartam, de Ivan mindig figyelt. Szinte önállóan éltem. De egyedül.

A szobámból kinézek a csillagos égre és azt kívánom, hogy hozzon valami jót a jövő…