The Girl 3

Warnings: Nyotalia/Genderbent hetalia, Sexual themes, Yuri/Yaoi
Language: Hungarian
Pairings: DenSu, DenNor SuFin
(no spell-checked, sorry for mistakes)

THE GIRL

The girl, who fell in love with a boy…

Az eső nem akart elállni, és csak esett, de már enyhült. A felhők is kezdtek világosabb színt felvenni. Mathilde egy idő után bevonult a hálószobába és ledobta magát az ágyra. Keresztbe. Kicsit eldőlve a kanapéról pont láttam. Csak a lábait, amik félig le voltak lógva. Folytattam a könyvemet.

Csengettek.

Letettem vissza a kis polcra és egyből mentem ajtót nyitni. Végre, Tino itt van! Gondoltam én, de mikor kinyitottam csak egy fiatal lányt állt előttem. Szőke haja válláig ért, kis frufruja félretéve, hogy ne lógjon a szemébe. Kabátka volt rajta, és vizes esernyővel a kezében.

Tüsszentett, és várta, hogy reagáljak.

Hiába várta, picit leblokkoltam, mert nem emlékeztem ki ő. De mégis rémlett. Végül elálltam útjából, hogy bejöhessen és próbáltam erőltetni az emlékeimet. Tudom, hogy régen találkozhattam vele.

- Venla vagyok, ha esetleg elfelejtetted. – mondta. – Bátyámnak közbejött egy fontos ügye otthon, és én jöttem helyette felügyelni a koncertet.

Én csak bólintottam és segítettem neki levenni a kabátját. Szűkös előszoba volt, levette a cipőjét, és félretettem az esernyőjét, amit kivettem a kezéből.

- Itt még nem voltam, nehezen is találtam ide.

- Nem késtél pedig. – válaszoltam

Ő csak kedves mosollyal válaszolt vissza, mikor eléggé rajzosan Mathilde felkelt. Jobban mondva, puffanással, mintha az ágyból esett volna ki. Szegény újonnan érkezett vendégem nagyon megijedt.

- Jól vagyok! – Kiáltotta ki.

Fél pillanattal később, már ő is kint volt a hálóból. Persze egyből meglepetten nézett vendégemre. Odalépett mellé, és szinte körbejárva végigmérte a nála is kisebb lányt, aki nagyon megijedt.

- Tino, eléggé nőies lettél – mondja és megmarkolta a lány fenekét.

Ezt nem tűrtem, és egyből ellöktem tőle. Ez kicsit sok, hogy mennyire egy perverz lett.

- Most mi van? Nem azt mondtad, hogy Tino jön? Ez egy eléggé szép mellekkel megáldott lányka! Tuti jó a fogása is.

- Ne merd!

- Miért? Akkor mi lesz? Féltékeny leszel, hogy övét szívesebben fognám meg, mert tied sokkal kisebb?

Legszívesebben visszavágtam volna neki, hogy ő meg lapos, de nem tartottam valószínűnek, hogy zavarta volna. De nem ezért nem mondtam. Nem akartam az ő mocskos szintjére menni, hogy perverz témákat vitassak meg vele.

- Inkább menj vissza aludni!

- Nem aludtam.

- Hát akkor?

- Gondolkoztam. De teljesen feleslegesen, mert Tino úgysincs itt.

- Szex?

- Oh, dehogy, Édes, egyszerűen csak az, hogy holnap hogy csavarom őt az ujjam köré a koncerten. Utána ő is szívesen benne lett volna a Szexben, ahogy mondtad. Szóval végül is minden szépnek csak szex lesz a lényege. Férfiak másra nem tudnak gondolni. Ezt talán nem tudtad? Egy jó szex, az hogy kivel, az őket nem érdekli. És szerintem Tino rég kapott jó kiadós szexet egy lánytól. Nem hinném, hogy épp TE megadtad volna neki VALAHA is. Oh, ez a lány amúgy kicsoda?

- Venla vagyok. Tino húga. – mutatkozott be kicsit félénkebben mögülem.

Mathilde leült a kanapéra és az ottani kis laptömbből levett egy papírlapot, és a tollat, és jegyzetelni kezdett rá. Olyan családfának látszott.

- Mit csinálsz? – kérdeztem és odaléptem hozzá, hogy jobban lássam.

- Ti nem tartjátok furcsának? Christensen a bátyám, neked ott van Berwald, Venla bátyja meg Tino. Ez a három férfi ismeri egymást jól. Sőt, ott van Lukas is. De mi mégse ismerjük egymást. Eve, Te tudod Lukas húgának a nevét?

- Sigrid.

- Tényleg? Azt hittem, hogy…. Valami más.

- Nem azt mondtad, hogy…

- Ágyig sose jutottam vele, neve meg olyan, hogy azt talán utána kiderítettem volna. Te amúgy honnan tudod?

Ráböktem a papírra, van olyan hülye ez a lány, hogy leírta a nevet, és utána kérdezte. Amúgy meg nem teljesen onnan néztem. Mikor láttam a nevet, emlékeztem, hogy igen, az a neve.

- De komolyan – jól megnézte a kis papírját. – az izlandi csajt tényleg nem tudom. Sigurd húga.

- Sigurður – Javítottam.

- De az férfinév.

- Az a bátyja neve.

- Ja, hogy az a neve! Majdnem eltaláltam – letette a papírt és javította a nevet.

- Amúgy, te hogy kerültél ide? – kérdezte a finn lány kicsi félénken.

- Én? Mathilde Densen vagyok, Christensen Ikertestvére. Oh, igen, mi ikrek vagyunk, nem simán húg-báty, de ő az idősebb iker! Szóval így is bátyám marad! – vigyorgott. – De amúgy a bátyuskám kidobott engem otthonról és most kénytelen vagyok ITT csövezni.

- Elmehetsz. – mondtam.

- Oh, dehogy is, tudom, hogy akarod, hogy maradjak, dehogy hagynék ki egy jó kis koncertet holnap!

- Nem jöhetsz – mondta a Finn.

- Micsoda? De miért? Én nem vagyok sima emberke, nekem több jogom van akármit tenni, mint egyeseknek. Egy koncertre simán bemehetek!

- Nincs jegy. – válaszolta halkan. – Mind már elkelt napok óta, és nincs férőhely.

- Állok!

- Kidobnak az őrök. Hiába mondod, hogy te ki vagy, nekik te is ember maradsz.

- Akkor mulassatok jól.

Mathilde megsértődve bevonult a szobába és becsapta a szoba ajtaját.

- majd csak kijön.

Hallottam a kulcs hangját, amit a zárban elfordul. Bezárta magát a szobába. Leültem a kanapéra Venla mellém ült kérdően tekintve rám. Én csak a fejem ráztam. Nem tudom mi lesz. Valamikor csak kijön.

Hát, vagy két óráig semmi sem történt. Mathilde csendben volt végig, nem tudom, hogy mit csinálhat odabenn, ha egyáltalán csinált valamit. Venla álmosságtól elszenderült a kanapén, fejét a vállamra hajtva. Csak egy háromszemélyes kanapé volt, meg egy kisebb szék a szoba másik felében. Már beesteledett. Nem keltem fel villanyt kapcsolni, hanem a kanapé melletti kislámpát kapcsoltam fel, hogy lássam a könyvemet.

Kis könyv volt, hamar elolvastam, gondoltam, hogy újat kezdek el, de most már érdekelt, hogy mi történt odabenn a hálóban. Óvatosan felálltam, és lefektettem a finn vendégemet a kanapéra, aki ugyanúgy aludt tovább édesen.

Elkezdtem az ajtón kopogni. Először csak valami nyögést hallottam, utána valami tompa puffan és az ajtón. Egy párna lehetett. Tovább kopogtam halkan.

- Ketten nem férünk el a kanapén, valahol nekem is kell aludnom.

Fél perc múlva a kulcs elfordult az ajtóban, és ott állt Mathilde velem szemben kicsit kócos fejjel, ingje félig lecsúszva válláról, nyűgös fejjel. Megvártam, hogy mit fog csinálni, de félreállt, és jelezte egy mozdulattal, hogy jöjjek be. Én így is tettem. Ő meg bezárta utánam az ajtót.

- Elaludt.

- Szóval, akkor most nekem nincs hol aludnom, mert ő kint alszik az ÉN helyemen vagy vagy annyira gonosz, hogy felkeltsed, hogy „Hé, ne aludj itt, mert ez itt Mathilde helye!”. Nem hinném, hogy te ilyen lennél.

- Nem. Alhatsz velem. De egy újjal se érhetsz hozzám, vagy földön alszol!

- Ne mond már, hogy te komolyan vetted! – elkezdett nevetni. Talán túl hangosan is. – Komolyan azt hitted, hogy majd így, első éjszaka leteperlek az ágyban? Ez nem igaz…

Nevetett tovább, de próbálta a hangját halkabbra venni. Szája elé tette a kezét, ami eléggé vicces hangok képzésével járt. Mégse találtam annyira viccesnek. Legalábbis azt, amiket mond. Amilyen perverz. Ki se tudok rajta igazodni.

Elment Fürdeni és én is, pizsamában ülve vártam rá, hogy visszajöjjön. Na most jutott csak eszembe. Nem adtam neki semmi hálóruhát. De már hallottam, hogy ki is jött a fürdőből. Egy szám ingben, amit előtte is viselt, amióta itt van. De nem volt rajta több, látszódott, hogy már a melltartója se. Talán csak bugyi. Vagy az se. Végül is csak van annyira higiénikus, hogy nem veszi vissza.

Jézusom, én komolyan ilyenekre gondolok? Már kezdek perverzebb lenni, mint ő. Muszáj voltam elfordulni és inkább a semmibe nézni. Keresni szemmel valamit, de csak a szemben lévő szekrényemre tudtam nézni, azon viszont nem volt semmi.

Aztán ő lépett a szekrény elé, és beállt velem szembe. Ülve az ágy szélén a fejem pont egy magasba került a hasával. Felnéztem rá a szemébe, hogy mit szeretne.

Ő nem válaszolt, és körbement az ágy körül majd becsusszant a takarója alá. Persze a lámpa égve maradt, így énnekem kellett felállnom és elmennem, lekapcsolni.

- Jó éjt. – mondta halkan nekem.

Hangja már kedvesnek is tűnt, mintha nem is ő lenne. Kifelé fordulva feküdt. Én egy pár percig még ülve voltam és a setétben őt néztem, ahogy lassan légzése egyre lassul, ahogy elalszik.

- Jó éjt. – Mondtam szinte suttogva, majd én is befeküdtem aludni.

See the next part under the "the girl" tag!