The Girl 4

Warnings: Nyotalia/Genderbent hetalia, Sexual themes, Yuri/Yaoi
Language: Hungarian
Pairings: DenSu, DenNor SuFin
(no spell-checked, sorry for mistakes)

THE GIRL

The girl, who fell in love with a boy…

A reggel Naposan indult. A Szobát teljesen átjárta a fény. Mikor felültem, Mathilde nem volt már mellettem. Eléggé Álmos voltam még, de már épp ideje volt felkelnem. Éjjel alig tudtam elaludni. Beismerem, valamiért féltem, hogy tényleg hozzámér. Annyira bolond voltam, hogy ilyet hittem róla.

A szoba ajtaja csukva volt. Legalább rendes tőle, hogy hagyott aludni, viszont Berwald szekrénye nyitva, és bár ruhadarab ki volt dobva. Legalább tudtam, hogy felöltözött, még ha pici kupit hagyott maga után. Felálltam az ágyról, összeszedtem a kiesett ruhadarabokat, és ekkor már voltam annyira ébren, hogy halk beszélgetést halljak meg. Beszélgetett. Kihallottam Matilde hangsúlyozását, ami eléggé éles, és emiatt feltűnő, és egy férfihangot.

Férfihangot? Várjunk csak, mióta van nálam férfi? Tino mégis eljött volna? Kisiettem a szobából, persze ezt nem szó szerint csináltam, de kimentem, és át a konyhába, ahol a kis asztal körül ültek a többiek és beszélgettek. Mathilde Szemben ült velem és egyből intett nekem, hogy csatlakozzak. Venla ült nekem háttal ült, félig takarva az asztalon lévő reggelit. Egyből hátrafordult és kedvesen intett nekem, és jóreggeltet köszönt svédül. És a férfi egy fejbiccentéssel jelezte, hogy látott,és folytatta a reggelit.

- Lukas? Te mikor érkeztél?

- Pár perce. – válaszolta a szendvicsének.

- Ja, egyszer csak becsöngetett ide, én nyitottam ajtót. Erre megfordult és elment volna, de én behívtam, mondtam, hogy alszol, végül itt maradt.

- Miért jöttél?

- Berwaldot kerestem.

- Ő Stockholmban maradt.

- Tudom már. – motyogta, miközben újabb falatot rágott meg.

Mathilde Nagy hiperaktív volt, és mutatta a másik ülőhelyet Szemben Lukasszal a kis négy személyes asztalnál. Nekem is meg volt terítve. Egy kis tányér, rajta felvágottak szépen elrendezve, középen egy kenyér, amiből alig maradt pár szelet hátra.

Egész gyorsan telt az idő, én egy szót se szóltam, Venla és Mathilde beszélgettek sokat, főleg a koncertről és alapból a metál zenei műfajról. Venla legalább értett hozzá elég jól, még ha nem is volt az ő stílusa. Lukas csendben bámult előre. Engem. Ami kicsit már zavart, mert erőteljesen engem nézett. Én próbáltam az ennivalómra koncentrálni, néha inkább jobbra Venla felé nézni, esetleg még Mathilde felé is. A Norvég férfi akkor is engem nézett. Nem igazán tudtam, hogy most csak kinéz a fejéből, mert elege van a dán lányból (amit meg is értek) vagy tényleg van valami rajtam. Kajamaradék az arcomon? Leettem a ruhámat? Pizsamában voltam még, talán ez keltette fel benne a figyelmet?

Venla felállt az asztaltól, és megköszönte Mathilde csodás reggelijét. Igen, egész jól sikerült, bár többnyire az a pár felvágott kirakása nem nagy feladat, ami még a hűtőmben volt. De persze volt mellette sonkás rántotta is.

- Énnekem mennem kell felügyelni a koncertet.

- Eltalálsz oda? – kérdeztem vissza.

- Persze, ne aggódj. Még koncert előtt visszajövök átöltözni.

- Rendben. – bólintottam rá.

Elköszönt tőlem, és a többiektől és elment a lakásról. Már csak hárman maradtunk. Mathilde felállt és elindult ki a nappaliba.

- Hova mész? – kérdeztem.

- Itt mégse ülhetünk! Gyertek a nappaliba.

- Még elmosogatok. – néztem végig a tányérokon és a tűzhelyen hagyott edényen is.

- Nem tartasz valami házvezetőnőt? Megtehetnétek! És akkor nem kellene minden piszkos munkát elvégeznetek, mint mosogatás.

- De. Hetente jön egyszer, mikor nem vagyunk itt.

- Ez nagyon kár!

- Nem mintha nálatok lenne akár egy is – fűzte hozzá Lukas, miközben ő is felállt. – A húgom szokott utánatok pakolni, vagy én.

- Látod, mondom, hogy nekünk van, és méghozzá ingyen dolgoznak. – és ezzel le is lépett, mielőtt Lukas felidegesedik rajta.

Láttam, hogy a Norvég fiú nem épp kellemesen vette ezt a megjegyzést. Mathilde direkt szekálja már. Odaállt mellém.

- Utálom ezt a nőt. Rosszabb, mint Christensen.

- Christensen?

- Az csak simplán hülye, de ő direkt incselkedik.

Ezzel a mondatával a beszélgetésünk véget ért is kiment hozzá, én meg az edényeket összeszedtem és elmostam őket.

- Eve!! – kiáltott be a konyhába. Épp végeztem, és jöttem ki, mikor ő a zenei albumjaim közt keresgélt. – Nincs valami normális? Például In flames jó lenne! Elég sok előadó van, főleg pop, Abba persze minden kiadás és album. Komolyan, csak Abba és semmi más?

- Mi bajod vele?

- Oh, igazából semmi, azon kívül, hogy uncsi. Régen elég nagy szám volt, de ma már nem. 25 éve lejárt lemez. – elkezdett nevetni. – Ez jó, és tényleg LEMEZEK.

Se én, se Lukas nem nevettünk. Csak ő, de őt ez nem zavarta, végül betett egy lemezt, amit csak úgy lekapott a többi közül. Carola.

Én bevonultam a Hálószobába átöltözni. Ment a zene, közben beszélgettek, ami megint csak Matilda éles beszéde volt. Ami lassan elnémult. Megvontam a vállam. Megfésültem a hajamat, és felcopfoztam. Már kezdett a csend kínosan zavaró lenni.

Ilyenkor szoktak az amerikai filmekben, hogy az ember azt hiszi, hogy rányit a kettőre, akik épp egymást falják és kiderül, hogy nem. Eh, kicsit ez enyhített. Miért is képzelném, hogy Mathilde rámászna az egyetlen férfi vendégemre, főleg az után, hogy tegnap hogy áradozott a sexről.

Én felkészültem a legrosszabbra is. Vagy tényleg leteperte, vagy nem. De ami történt, arra nem.

Lukas Mathilde felett támaszkodott hosszában a kanapén, miközben a lányt csókolta eléggé vadul, aki élvezve a helyzetet kapkodott levegő után. Ingje -ami mellesleg a bátyámé- már ki volt teljesen gombolva, és csak melltartója volt rajta.

A Norvég meg lejjebb kezdte csókolni a lányt, melleivel játszott közben, mikor én már fel tudtam fogni, hogy mire készülnek. Teljesen elvörösödtem. Legalábbis ezt éreztem belül.

- Szét! Szét! – szóltam rájuk és szétszedtem őket.

Lukas nem ellenkezett velem, azonnal feltápászkodott és lemászott a lányról, viszont Mathilde annyira nem zavartatta magát, csak felült, még ingét is félig lecsúszva, és kigombolva hagyta és úgy meredt rám gyilkos tekintettel.

Tudom, ez azért durva, hogy közbeszólok két ember magánéletébe, de nem bírtam. Ők itt most csak a vendégeim, és pont a nappali közepén vannak. Jó, talán ezt közölhetném is velük.

Elég nagy lett a csend, amit meg szándékoztam törni, de mégse én tettem.

- Szóval tényleg ennyire szex hiányod van, hogy nem bírsz elnézni másokat, amint épp élvezkednek.

- Fogd be – Szólt rá Lukas. – Igaza van.

- Mégis miben? – háborodott fel. – Csak szétszedett minket, mikor kezdtél belelendülni.

- Mi csak vendégei vagyunk itt.

- Van innen nem messze egy hotel, fizetem, ott folytathatjátok – szóltam közbe és fordultam picit más irányba, egyikükre se tudtam ránézni.

- Haza megyek. – Szólalt meg Lukas és azzal ki is indult az ajtó felé.

- Jól van, menjél, Bátyám úgyse tud fogadni pár napig! – kiáltott utána Mathilde.

Én csak néztem, amint a férfi elmegy a szobából. Mire észbe kaptam, a lány már mellettem állt.

- Kettesben maradtunk, nem kaptam Szexet. Ez így annyira rossz. El tudod képzelni, hogy mennyire nehéz egy norvégot így megfűzni? Oké, nem annyira, jönnek azok maguktól át. De most az egyszer ő akart engem. Ami furcsa is. Lehet valami a parfümödben, ha őt ez annyira beindította.

- Használtad a parfümöm?

- Persze, mivel én nem hoztam semmit, és látván vendégünk, mégse lehettem e nélkül. És hát… a smink készleted is eléggé világos bőrre van, de végül is megoldottam…

- Lemegyek a boltba pár cuccért.

- Most? Minek? Van elég cucc itthon, nem? Mármint láttam, hogy van. Na jó, Kenyér mondjuk nem ártana, vagy zsemle esetleg, akkor tudnék szendvicseket készíteni későbbre. Főleg, ha megyünk a Koncertre este. Ja, és főznék hármunkra vacsorát még a Koncert előtt.

- Úgyse mehetsz.

- Még van időm megfőzni őt.

- Tégy amit akarsz.

Mathilde még mindig kinyitott inggel állt mellettem. Csak arra lettem figyelmet, hogy belemarkol a fenekembe. Fel akartam pofozni érte, de elkapta a kezem, és szájon csókolt. Nyelven. Elkapott. Bezártam a szám és majdnem sikeresen rá is haraptam a nyelvére, ehelyett csak a száját haraptam meg elég erősen, ami be is vérzett.

Hátrébb léptem.

- Kerek fenék és erős száj. Melleid meg elég szép formásak.

- Perverz.

- Chris is szerette őket, mi? Őt is megharaptad? Mert nekem eléggé izgató volt.

- Nem…

- Pedig azt hittem, hogy legalább először megerőszakolt, és miután te még élvezted is, akartad. Hát ha nem, akkor nem. Mit tennél, ha én letepernélek?

- Kidobnálak az utcára…

- Ennyi? Azt hittem, hogy valami keményebb büntetést kapnék.

- … Az ablakon keresztül.

- Oh, az mindjárt más, hányadikon is vagyunk? Negyedik?

- Ötödik.

- Mennyi az esélye, hogy egy ember túléljen egy ekkora esést? De azért remélem, hogy tudod, hogy gyilkosság lenne.

- Persze.

Végig nevezett. Mit csinálhatnék vele? Kezdett nagyon az idegeimre menni. Inkább nem törődtem vele, és mentem a dolgomra, ami csak egy bevásárlás lett volna egy kis közeli boltba. Csak egy kis reményem volt, hogy végre nem lesz ott, mert kezd idegesíteni, de nem. Hamar begombolta az inget, és jött velem...

Next chapter can be found under "the girl" tag >>