Warnings: Shounen ai/Boy-love, Violence/blood, Shota.
Language: Hungarian
Trolltánc 2
- Ti meg hol voltatok ilyen sokáig?? – kiáltott rájuk anyjuk a két testvérre, mikor hazaértek. – te meg mi a fenét műveltél, hogy csupa víz vagy? Mondtam, hogy ne menjetek bele a vízbe, mert könnyen elsodorhat és veszélyes!
Az idősebb fiú csak lehajtotta a fejét és igazat adott anyának, nem feleselt vagy mentegetőzött, és várta, hogy büntetést kapjon ezért. De az anya inkább elfordult és folytatta a munkáját.
- Nem mehettek sehova. Még játszani se. – mondta az anya már nyugodtabban.
A két fiú felfigyelt érdeklődve. Miért? Ez lenne a büntetés? Egy harmadik fiú jelent meg, olyan 10 éves lehetett, letette a faragott faágakat az asztalra, melynek hangjára az anya egyből odafordult mellé, megpaskolta a fejét.
- Nagy ügyes vagy, kicsim, ezeket el tudjuk adni majd a piacon.
A fiú mintha nem is reagált volna, nem mosolygott el a dícséreten.
- Majd én elviszem és eladom, Anya! – ajánlkozott a legidősebb fivér. – Nem fogok többet rosszat csinálni, én leszek a legjobb!
- Mondtam, hogy nem, Christensen! A faluban mondták, hogy megint több ember is eltűnt nyomtalanul. Úgy tűnik sok év után a Trollok visszatértek erre a vidékre. Védtelenek vagytok még ellenük. Nem büntetni akarlak, csak védeni – Az anya hangja lágy volt és kedves.
- Én akarok egy Trollt – szólt a legkisebb kicsit morcosabban. – Megvédene mindentől.
Az anya odament legkisebb fiához és megsimogatta kis fejét. Elmondta neki, hogy nem lehet egy Trollt elkapni. és ők nem olyan állatok, amiket be lehet fogni, mint akár egy szarvast.
Az idősebb fiú csak lehajtotta a fejét és igazat adott anyának, nem feleselt vagy mentegetőzött, és várta, hogy büntetést kapjon ezért. De az anya inkább elfordult és folytatta a munkáját.
- Nem mehettek sehova. Még játszani se. – mondta az anya már nyugodtabban.
A két fiú felfigyelt érdeklődve. Miért? Ez lenne a büntetés? Egy harmadik fiú jelent meg, olyan 10 éves lehetett, letette a faragott faágakat az asztalra, melynek hangjára az anya egyből odafordult mellé, megpaskolta a fejét.
- Nagy ügyes vagy, kicsim, ezeket el tudjuk adni majd a piacon.
A fiú mintha nem is reagált volna, nem mosolygott el a dícséreten.
- Majd én elviszem és eladom, Anya! – ajánlkozott a legidősebb fivér. – Nem fogok többet rosszat csinálni, én leszek a legjobb!
- Mondtam, hogy nem, Christensen! A faluban mondták, hogy megint több ember is eltűnt nyomtalanul. Úgy tűnik sok év után a Trollok visszatértek erre a vidékre. Védtelenek vagytok még ellenük. Nem büntetni akarlak, csak védeni – Az anya hangja lágy volt és kedves.
- Én akarok egy Trollt – szólt a legkisebb kicsit morcosabban. – Megvédene mindentől.
Az anya odament legkisebb fiához és megsimogatta kis fejét. Elmondta neki, hogy nem lehet egy Trollt elkapni. és ők nem olyan állatok, amiket be lehet fogni, mint akár egy szarvast.
Lassan és unalmasan teltek a napok. Már beesteledett, az ég először narancsos, majd rózsaszínes árnyalatot öltött. Ekkor tért be kis házukba az egyetlen felnőtt a házba és parancsolt 3 kisfiúra, hogy menjenek aludni. Minden fény elsötétedett a házban, mikor már minden csillag feljött az égre.
Legidősebb fiú mégse aludt, azon gondolkozott, hogy mi lehet azzal a kis trollal, akit megmentett két nappal ezelőtt. Még mindig ott van? Még mindig éhezhet? Napközben nem tud elmenni, mert anyja állandóan a ház körül dolgozik, és még van kettő nap a vásárig, mikor majd elmegy és csak este tér haza. De az még messze van.
Christensen felült az ágyikóján, majd minél halkabban kiosont a kis szobából, két kisebb testvérét otthagyva. közös águkon. Szoba másik felében volt anyjuk nagyobb ágya, halkan elment mellette, majd kiment a kis konyhának nevezhető helységbe, és összeszedett egy kis maradék élelmet, ami estéről maradt meg, és becsomagolta egy kis anyag ruhába és eltette. Az ajtó mellett volt elég magasra helyezett kampófélére keresztbe felakasztott lándzsák. Mivel még nem volt elég magas, (még anyja is nehezen éri fel) így egyik széket tolta oda, és levette a legkisebb méretűt.
- Meg tudom magam védeni… - suttogta magának. Ezek a szavak senkihez szóltak, olyan önbiztatás gyanánt szóltak belőle. Kinyitotta az ajtót, és kilépett rajta.
Az éj rejtelme tárult elé. Alig látott, és már értette miért veszélyesebb. Olyan hangokkal volt teli az erdő, mely veszélyt sugallt. Éji állatok hangjai, farkasok vonyítása, Trollok üvöltése. Legalábbis ennek vélte a fiú a különös hangokat, melyet azelőtt még sose hallott.
Nagyon megrémült, még a saját léptei okozta rajzoktól is megijedt. De hamar, baj nélkül elérte a folyót, és a közeli kis barlangot, ami üres volt. Szétnézett. Ekkor vette észre a sötétben mozgó árnyakat. Visszahúzódott a barlangba, és onnan próbálta bemérni mi közeledett felé. Egy nagyobb alak, mely felnőtt ember vonásaira emlékeztették őt, léptei elég csendesek és óvatosan voltak, pedig mozgása durva és kemény, kissé sántán is járt. Talán meg volt sérülve, vagy régi sérülés miatt sánta.
Christensen nem tudta mit tegyen, azt se látta, hogy ember e vagy egy troll, aki épp errefelé sétált. Inkább védelmi pózt vett fel, a kis lándzsáját erősen markolta maga előtt, és figyelt a barlangból, át a kis bokor előtt, mely takarta a barlang bejáratát. A Troll megállt és szimatolt a levegőben. Talán megérezte a fiú szagát, és őt keresi? Christensen csak erre tudott gondolni. Nem ember, mát kiért a fa árnyékából,és a félhold enyhe fényében látszódtak a szarvai, melyek visszakunkorodva nőttek ki feje két oldalán. Testét valamiféle bunda fedte a vállát, és emberszerű ruházat volt rajta.
Egy kisgyerek jelent meg mellette, kis bozontos haja épphogy elérte a vállát, pici pár centis szarvai kiálltak a haja alól, felül semmit se viselt, alul is egy szakadtabb nadrágot, ami nagynak tűnt. A kis troll a másikhoz képett, és valami furcsa hangokat kiadva kommunikált vele. Valószínűleg az volt. De egyáltalán nem hasonlított arra a trollüvöltésre, mitől rettegnek az emberek, ez hasonlított egy ember nyögéseinek és hangjainak rossz kiejtésére. Ki lehetett venni emberi füllel egyes betűket és hangokat. de elég kevés és sok hasonló volt, talán a kiejtés mélysége is számít?
De valamit észrevett. Nem tudta, hogy most féljen, vagy megnyugodjon. Anya szavai nagyon beleépültek elméjébe: „A trollok emberevők”.
Legidősebb fiú mégse aludt, azon gondolkozott, hogy mi lehet azzal a kis trollal, akit megmentett két nappal ezelőtt. Még mindig ott van? Még mindig éhezhet? Napközben nem tud elmenni, mert anyja állandóan a ház körül dolgozik, és még van kettő nap a vásárig, mikor majd elmegy és csak este tér haza. De az még messze van.
Christensen felült az ágyikóján, majd minél halkabban kiosont a kis szobából, két kisebb testvérét otthagyva. közös águkon. Szoba másik felében volt anyjuk nagyobb ágya, halkan elment mellette, majd kiment a kis konyhának nevezhető helységbe, és összeszedett egy kis maradék élelmet, ami estéről maradt meg, és becsomagolta egy kis anyag ruhába és eltette. Az ajtó mellett volt elég magasra helyezett kampófélére keresztbe felakasztott lándzsák. Mivel még nem volt elég magas, (még anyja is nehezen éri fel) így egyik széket tolta oda, és levette a legkisebb méretűt.
- Meg tudom magam védeni… - suttogta magának. Ezek a szavak senkihez szóltak, olyan önbiztatás gyanánt szóltak belőle. Kinyitotta az ajtót, és kilépett rajta.
Az éj rejtelme tárult elé. Alig látott, és már értette miért veszélyesebb. Olyan hangokkal volt teli az erdő, mely veszélyt sugallt. Éji állatok hangjai, farkasok vonyítása, Trollok üvöltése. Legalábbis ennek vélte a fiú a különös hangokat, melyet azelőtt még sose hallott.
Nagyon megrémült, még a saját léptei okozta rajzoktól is megijedt. De hamar, baj nélkül elérte a folyót, és a közeli kis barlangot, ami üres volt. Szétnézett. Ekkor vette észre a sötétben mozgó árnyakat. Visszahúzódott a barlangba, és onnan próbálta bemérni mi közeledett felé. Egy nagyobb alak, mely felnőtt ember vonásaira emlékeztették őt, léptei elég csendesek és óvatosan voltak, pedig mozgása durva és kemény, kissé sántán is járt. Talán meg volt sérülve, vagy régi sérülés miatt sánta.
Christensen nem tudta mit tegyen, azt se látta, hogy ember e vagy egy troll, aki épp errefelé sétált. Inkább védelmi pózt vett fel, a kis lándzsáját erősen markolta maga előtt, és figyelt a barlangból, át a kis bokor előtt, mely takarta a barlang bejáratát. A Troll megállt és szimatolt a levegőben. Talán megérezte a fiú szagát, és őt keresi? Christensen csak erre tudott gondolni. Nem ember, mát kiért a fa árnyékából,és a félhold enyhe fényében látszódtak a szarvai, melyek visszakunkorodva nőttek ki feje két oldalán. Testét valamiféle bunda fedte a vállát, és emberszerű ruházat volt rajta.
Egy kisgyerek jelent meg mellette, kis bozontos haja épphogy elérte a vállát, pici pár centis szarvai kiálltak a haja alól, felül semmit se viselt, alul is egy szakadtabb nadrágot, ami nagynak tűnt. A kis troll a másikhoz képett, és valami furcsa hangokat kiadva kommunikált vele. Valószínűleg az volt. De egyáltalán nem hasonlított arra a trollüvöltésre, mitől rettegnek az emberek, ez hasonlított egy ember nyögéseinek és hangjainak rossz kiejtésére. Ki lehetett venni emberi füllel egyes betűket és hangokat. de elég kevés és sok hasonló volt, talán a kiejtés mélysége is számít?
De valamit észrevett. Nem tudta, hogy most féljen, vagy megnyugodjon. Anya szavai nagyon beleépültek elméjébe: „A trollok emberevők”.
- ez ő. – suttogta halkan a megbúvó fiú.
Új fejezet nemsokára
No comments:
Post a Comment