My new fanfic's FIRST chapter (Short chapter!), I wanted to call it AU, but no, it is not. it's on northern europe, around the viking age.
Warnings: Shounen ai/Boy-love, Violence/blood, Shota.
Language: Hungarian
Emberek tűntek el, mind a setétségbe vészve az éj közepén. Mindenki hallotta ilyen éjjeleket a messziségből jövő üvöltéseket, a Trollok énekét.
Sok történet szállt szájról szájra, és így a trollok valódi kinézetét se tudták pontosan. De tudták, hogy nem csak egyféle troll létezik. Van nagy, van kicsi, szőrös vagy épp kopasz. De mindegyik leírásában megjelent a szemükben tükröző vérszomj, és az ölhetnék.
A Trollok embereket öltek, és elfogyasztották őket fő étkeik gyanánt.
Két fiatal kisfiú, egyikük alig volt 6-7 éves, míg a másik már tinédzser éveit épphogy elérte, éppen az erdőben, nem messze egy pataktól fát és gallyakat gyűjtött, hogy estére legyen elég tűzifájuk. A nagyobbik már össze is kötözte kis zsinegjével a kötegeket, hogy így könnyebben vihessék, a kisebbik addig elment a patakhoz.
- BÁTYÓ! – ordított a fiú.
Az idősebb megijedt, hiszen hallotta, hogy kistestvére hangja más volt. Valami baj történt. Otthagyta a fákat és oda is rohant hozzá.
A kisfiú egyik kezével a vízbe mutatott, ahol egy fiú lógott félig bele a gyors folyású folyóba, aki minden erejével próbálta magát tartani a kidőlt fán, de nem bírta magát kihúzni a vízből.
- Segítenünk kell, különben meghal! – szólt a kisebb és közben félig rápillantott a nem messzi vízesésre, amely akár halálos is lehet.
A vízben lévő fiú alig volt idősebb a fiatalabb testvérnél, nagyon vékonyka karjaiban alig látszott bármiféle izom, és még bordái is kilátszottak a mellkasán. Éhezhetett. könnyed teste volt, amit a víz könnyen elvisz, de küzdött az életéért.
- N-nem tehetem. – mondta az idősebb és hátrálni kezdett.
A fiatalabb nem értette. De tudta, hogy őt is simán elvinné a víz erős sodrása, és noszogatni kezdte a bátyját. de ő hajthatatlannak látszott. vitájukra lett figyelmesebb a kisfiú, és őket nézte. De eléggé kilátástalannak látta helyzetét.
- Ő EGY TROLL! – kiáltott rá az idősebb a testvérére.
- Kizárt! ő is csak egy gyerek, mint én! Nem hagyhatjuk meghalni!
- De nem látod, ott vannak a szarvai, csak troll lehet!
- De Apa mondta, hogy szeressünk minden élőlényt, legyen az egy szarvas, medve, ló, vagy akár egy bogár!
- Anya meg mondta, hogy a trollok megesznek minket, és meneküljünk, ha meglátnánk vagy meghallanánk ordításukat!
Fura hangok törték meg kettejük vitáját. Halk nyögések, melyek nem teljesen emberi eredetűek voltak. A két testvér a kis trollgyerekre néztek, aki már csak egy kézzel tudott kapaszkodni az ágba.
Az idősebb fiú nem tétovázott, nem bírta látni, gyorsan lekapta a kis kabátját és a vízbe sietett. Elég nagy volt és elég súlyos, hogy a víz ne lökje fel egykönnyen. Nem ment mélyebbre és kezét nyúltotta a troll felé, aki nem nyúlt érte.
A fiú meglepődött. meglátta a kis trollfiú szemében a félelmet. Félt. De nem a víztől vagy a haláltól.
Az Embertől.
Szétnézett, hátha lát más megoldást, de sikertelennek bizonyült, előrébb lépett, majdnem megbotolva és elesve, de elkapta a trollt a derekánál fogva és mindketten a vízbe estek, és a víz elkezdte őket sodorni, de a fiú volt elég ügyes hogy hamar kieszelte a megmenekülést.
Igen, mikor szétnézett meglátta, hogy egy erősebb ág nyúl be a partról, és ezt sikeresen el is kapta, fel tudott állni, míg egyik karjával a trollt fogta, aki már őt karolta erősen.
A kis troll eléggé fáradnak tűnt, nem sokkal, hogy kiérkeztek a vízből, elájult. A testvérpár nem tudta, mit tegyenek. Mégse hagyhatják itt magára.
- Itt kell hagynunk. – mondta az idősebb. – Anya teljesen kiborulna, ha meglátná. Azon kívül ki ártana egy trollnak? Hiszen ők esznek meg itt mindenkit!
- Ahogy mi is védtelenek vagyunk egy farkassal szemben, míg apánk erős, és le tudja győzni.
Az idősebbik fivér meglepődött, hogy kisöccse mennyivel okosabb és fura nevetésbe kezdett, és hozzátette, hogy „oh, ezt én is tudtam!”.
- Ha nem vihetjük haza…. OTT – mutatott a kisebb egy kis barlangféle lukra – oda tegyük, ott nem eshet nagy baja!
A nagyobbik csak bólintott, majd felvette karjaiba a pihekönnyű trollfiút és bevitte a kis barlangba, ahol épphogy 2en befértek. Egy fél percig még mellette maradt, megsimogatta a csuromvizes hosszú haját, megérintette a két alig 3-4 centis kis szarvait, mire a troll megmozdult, de nem ébredt fel. A fiú lassan kimászott, majd öccséhez fordult, és az összekötözött gallyaikhoz léptek és hazaindultak.
„Remélem nem lesz baja” nézett még vissza utoljára az idősebb fivér...
Sok történet szállt szájról szájra, és így a trollok valódi kinézetét se tudták pontosan. De tudták, hogy nem csak egyféle troll létezik. Van nagy, van kicsi, szőrös vagy épp kopasz. De mindegyik leírásában megjelent a szemükben tükröző vérszomj, és az ölhetnék.
A Trollok embereket öltek, és elfogyasztották őket fő étkeik gyanánt.
Két fiatal kisfiú, egyikük alig volt 6-7 éves, míg a másik már tinédzser éveit épphogy elérte, éppen az erdőben, nem messze egy pataktól fát és gallyakat gyűjtött, hogy estére legyen elég tűzifájuk. A nagyobbik már össze is kötözte kis zsinegjével a kötegeket, hogy így könnyebben vihessék, a kisebbik addig elment a patakhoz.
- BÁTYÓ! – ordított a fiú.
Az idősebb megijedt, hiszen hallotta, hogy kistestvére hangja más volt. Valami baj történt. Otthagyta a fákat és oda is rohant hozzá.
A kisfiú egyik kezével a vízbe mutatott, ahol egy fiú lógott félig bele a gyors folyású folyóba, aki minden erejével próbálta magát tartani a kidőlt fán, de nem bírta magát kihúzni a vízből.
- Segítenünk kell, különben meghal! – szólt a kisebb és közben félig rápillantott a nem messzi vízesésre, amely akár halálos is lehet.
A vízben lévő fiú alig volt idősebb a fiatalabb testvérnél, nagyon vékonyka karjaiban alig látszott bármiféle izom, és még bordái is kilátszottak a mellkasán. Éhezhetett. könnyed teste volt, amit a víz könnyen elvisz, de küzdött az életéért.
- N-nem tehetem. – mondta az idősebb és hátrálni kezdett.
A fiatalabb nem értette. De tudta, hogy őt is simán elvinné a víz erős sodrása, és noszogatni kezdte a bátyját. de ő hajthatatlannak látszott. vitájukra lett figyelmesebb a kisfiú, és őket nézte. De eléggé kilátástalannak látta helyzetét.
- Ő EGY TROLL! – kiáltott rá az idősebb a testvérére.
- Kizárt! ő is csak egy gyerek, mint én! Nem hagyhatjuk meghalni!
- De nem látod, ott vannak a szarvai, csak troll lehet!
- De Apa mondta, hogy szeressünk minden élőlényt, legyen az egy szarvas, medve, ló, vagy akár egy bogár!
- Anya meg mondta, hogy a trollok megesznek minket, és meneküljünk, ha meglátnánk vagy meghallanánk ordításukat!
Fura hangok törték meg kettejük vitáját. Halk nyögések, melyek nem teljesen emberi eredetűek voltak. A két testvér a kis trollgyerekre néztek, aki már csak egy kézzel tudott kapaszkodni az ágba.
Az idősebb fiú nem tétovázott, nem bírta látni, gyorsan lekapta a kis kabátját és a vízbe sietett. Elég nagy volt és elég súlyos, hogy a víz ne lökje fel egykönnyen. Nem ment mélyebbre és kezét nyúltotta a troll felé, aki nem nyúlt érte.
A fiú meglepődött. meglátta a kis trollfiú szemében a félelmet. Félt. De nem a víztől vagy a haláltól.
Az Embertől.
Szétnézett, hátha lát más megoldást, de sikertelennek bizonyült, előrébb lépett, majdnem megbotolva és elesve, de elkapta a trollt a derekánál fogva és mindketten a vízbe estek, és a víz elkezdte őket sodorni, de a fiú volt elég ügyes hogy hamar kieszelte a megmenekülést.
Igen, mikor szétnézett meglátta, hogy egy erősebb ág nyúl be a partról, és ezt sikeresen el is kapta, fel tudott állni, míg egyik karjával a trollt fogta, aki már őt karolta erősen.
A kis troll eléggé fáradnak tűnt, nem sokkal, hogy kiérkeztek a vízből, elájult. A testvérpár nem tudta, mit tegyenek. Mégse hagyhatják itt magára.
- Itt kell hagynunk. – mondta az idősebb. – Anya teljesen kiborulna, ha meglátná. Azon kívül ki ártana egy trollnak? Hiszen ők esznek meg itt mindenkit!
- Ahogy mi is védtelenek vagyunk egy farkassal szemben, míg apánk erős, és le tudja győzni.
Az idősebbik fivér meglepődött, hogy kisöccse mennyivel okosabb és fura nevetésbe kezdett, és hozzátette, hogy „oh, ezt én is tudtam!”.
- Ha nem vihetjük haza…. OTT – mutatott a kisebb egy kis barlangféle lukra – oda tegyük, ott nem eshet nagy baja!
A nagyobbik csak bólintott, majd felvette karjaiba a pihekönnyű trollfiút és bevitte a kis barlangba, ahol épphogy 2en befértek. Egy fél percig még mellette maradt, megsimogatta a csuromvizes hosszú haját, megérintette a két alig 3-4 centis kis szarvait, mire a troll megmozdult, de nem ébredt fel. A fiú lassan kimászott, majd öccséhez fordult, és az összekötözött gallyaikhoz léptek és hazaindultak.
„Remélem nem lesz baja” nézett még vissza utoljára az idősebb fivér...
-----------
Remélhetőleg hamarosan be tudom fejezni a kövi fejezetét~
No comments:
Post a Comment