Warnings: Shounen ai/Boy-love, Violence/blood, Shota.
Language: Hungarian
Trolltánc 7
A pici faluban szokásos életéhez képest most nagyobb volt a tömeg. Úgy tűnt, mindenki kint volt, és egy ketrec köré tömörültek. Messziről csak ennyi látszott. A kis tömeg eléggé zajos volt. A kiszűrődő hangok mind gyűlöletet hangoztattak. Reccsenéseket, néha fájdalmas hangokat is lehetett hallani.
Christensen komoly fejjel közelebb ment a tömeghez.
- Dögölj meg, te troll!
- Nesze te troll!
- Végzünk veled!
És hasonló kiáltások hangoztak fel. Kicsit felkavaró volt ezt hallani a főhősünknek, de ezt próbálta nem mutatni.
Aztán meglátta, hogy egy fiatal troll volt bezárva, teljesen tehetetlenül és félve meghúzva magát, arcát eltakarva, egy kis ketrecbe zárva. Az emberek többsége mindenfélével, főleg kövekkel dobálta.
- Itt egy troll! – szólt egy láda tetejére felállva Hákon. – Tegnap éjjel fogtam el. Gyáva, mint egy nyúl, harcolni se mert, itt a fegyvere is!
Felmutatta a magasba a kalapácsot.
Az emberek abbahagyták egy kis időre a dobálást, így a trollnak is volt ideje újra körbenézni. Reszketve bámult elfogójára.
- Tino… - suttogta Christensen, aki kicsit tehetetlennek érezte magát.
A troll is észrevette őt.
Szemkontaktus megvolt köztük.
Tino reménykedni kezdett, hogy megmenekülhet. Christensen teljesen komor és rideg tekintettel nézett vissza rá, mintha meg akarná ölni őt. A fiú megijedt tőle, és reménysége is elszállt.
Meghúzta magát, és várta a következő kőzáport.
- Oké, aki fizet, megdobhatja annyiszor, amennyiszer akarja! Megöléséről is lehet szó, amennyiben az illető megfizet annyit, ami megéri egy TROLL halálát! És ez az összeg nem egy-két zsák élelem, hanem több. Egész életében tartozni fog nekem, mert ÉN tegnap megöltem egy ennél még erősebb és nagyobb trollt!
- Nő és anya volt – mondta egész halkan a troll.
Mindenki felfigyelt rá. Tino picit zavarba jött. A tömeg is sírni csendben maradt.
- Tud beszélni!
- Ért minket!
Mindenki ezt kezdte el hajtogatni. Hákon leugrotta ládáról és odalépet a troll mellé, aki megijedt tőle, de hiába próbált elhúzódni, a kicsi ketrec másik felé megakadályozta.
- Szóval tudsz beszélni.
- T-tudok – dadogta. – régen tanultam meg az emberi nyelvet. M-minden troll tud kicsit emberiül.
- Oh, tényleg? Valakinek meg kellett őket tanítaniuk. Nagyon szépen beszélsz. Nem hiszem, hogy csak hallottál embereket és rád ragadt.
Christensen kicsit meghúzta magát a tömegben, és figyelt.
- Pedig így van. Minden troll így tanul, valaki többet, valaki kevesebbet, és egymásnak is átadjuk. Felesleges vérontás elkerülése végett. Tegnap az az anya is próbált kedvesen elzavarni, de te csak azt hajtogattad, hogy „dögölj meg, te troll” és nem volt más választása a gyermekének védelmére. Ti, emberek, néha rosszabbak vagytok, mint egy medve.
- Milyen ékes nyelved van, te troll!
- Van nevem is, nem csak troll!
- KUSS - kiáltott rá, és rácsapott a ketrecre, amitől Tino teljesen megijedt. – Meg fogsz halni, előbb vagy utóbb… OKÉ, emberek – emelte fel hangját és újra a ládára lépett fel. – Lehet fogadni, meddig bírja ki! Egy nap, akár egy hét? Se étel vagy ital!
Tino megpróbálta megkeresni szemével az egyetlen embert, akiben reménységet remélte, de már nem találta. Könnyeivel is küszködött, fájt több helyen is a karja és lába. Ruhája néhol megszakadozott, vérben ázott volt. Arca csupa kosz egy kis vérrel keveredve.
Christensen komoly fejjel közelebb ment a tömeghez.
- Dögölj meg, te troll!
- Nesze te troll!
- Végzünk veled!
És hasonló kiáltások hangoztak fel. Kicsit felkavaró volt ezt hallani a főhősünknek, de ezt próbálta nem mutatni.
Aztán meglátta, hogy egy fiatal troll volt bezárva, teljesen tehetetlenül és félve meghúzva magát, arcát eltakarva, egy kis ketrecbe zárva. Az emberek többsége mindenfélével, főleg kövekkel dobálta.
- Itt egy troll! – szólt egy láda tetejére felállva Hákon. – Tegnap éjjel fogtam el. Gyáva, mint egy nyúl, harcolni se mert, itt a fegyvere is!
Felmutatta a magasba a kalapácsot.
Az emberek abbahagyták egy kis időre a dobálást, így a trollnak is volt ideje újra körbenézni. Reszketve bámult elfogójára.
- Tino… - suttogta Christensen, aki kicsit tehetetlennek érezte magát.
A troll is észrevette őt.
Szemkontaktus megvolt köztük.
Tino reménykedni kezdett, hogy megmenekülhet. Christensen teljesen komor és rideg tekintettel nézett vissza rá, mintha meg akarná ölni őt. A fiú megijedt tőle, és reménysége is elszállt.
Meghúzta magát, és várta a következő kőzáport.
- Oké, aki fizet, megdobhatja annyiszor, amennyiszer akarja! Megöléséről is lehet szó, amennyiben az illető megfizet annyit, ami megéri egy TROLL halálát! És ez az összeg nem egy-két zsák élelem, hanem több. Egész életében tartozni fog nekem, mert ÉN tegnap megöltem egy ennél még erősebb és nagyobb trollt!
- Nő és anya volt – mondta egész halkan a troll.
Mindenki felfigyelt rá. Tino picit zavarba jött. A tömeg is sírni csendben maradt.
- Tud beszélni!
- Ért minket!
Mindenki ezt kezdte el hajtogatni. Hákon leugrotta ládáról és odalépet a troll mellé, aki megijedt tőle, de hiába próbált elhúzódni, a kicsi ketrec másik felé megakadályozta.
- Szóval tudsz beszélni.
- T-tudok – dadogta. – régen tanultam meg az emberi nyelvet. M-minden troll tud kicsit emberiül.
- Oh, tényleg? Valakinek meg kellett őket tanítaniuk. Nagyon szépen beszélsz. Nem hiszem, hogy csak hallottál embereket és rád ragadt.
Christensen kicsit meghúzta magát a tömegben, és figyelt.
- Pedig így van. Minden troll így tanul, valaki többet, valaki kevesebbet, és egymásnak is átadjuk. Felesleges vérontás elkerülése végett. Tegnap az az anya is próbált kedvesen elzavarni, de te csak azt hajtogattad, hogy „dögölj meg, te troll” és nem volt más választása a gyermekének védelmére. Ti, emberek, néha rosszabbak vagytok, mint egy medve.
- Milyen ékes nyelved van, te troll!
- Van nevem is, nem csak troll!
- KUSS - kiáltott rá, és rácsapott a ketrecre, amitől Tino teljesen megijedt. – Meg fogsz halni, előbb vagy utóbb… OKÉ, emberek – emelte fel hangját és újra a ládára lépett fel. – Lehet fogadni, meddig bírja ki! Egy nap, akár egy hét? Se étel vagy ital!
Tino megpróbálta megkeresni szemével az egyetlen embert, akiben reménységet remélte, de már nem találta. Könnyeivel is küszködött, fájt több helyen is a karja és lába. Ruhája néhol megszakadozott, vérben ázott volt. Arca csupa kosz egy kis vérrel keveredve.
Christensen már hazafele sietett, kint meglátta, hogy Berwald vágja a fát, majd odament hozzá.
- Szükségem lenne valami fűrészre.
- Minek.
- Fát fűrészelni, szerinted?
Eléggé ingerült volt a hangja, Berwald nem is kérdezősködött tovább, és mindketten bementek a nagyszobába. Bent elmondta a részleteket.
- Szóval, tegnap éjjel Hákon elkapta Tinót és szó szerint kínozza. Az emberek kövekkel dobálják, nem is törődnek vele, hogy neki ez fáj, és hogy még fél is. Kezdem utálni az embereket. Olyan rasszisták. Ha valaki más, akkor máris megkövezik.
- Igaz?
- Micsoda?
- H’ szereted?
- Eh? – vörösödött el. – K-kit?
- Tino.
- Miről beszélsz? Ő egy troll! Nem szerethetek egy trollt.
- Lukas meg férfi.
Christensen egy szót se tudott szólni többet. Gondolatai csak Lukas és Tino körül forogtak. Bármelyiket is választja, egyiket se szabadna. Egy férfi válasszon egy nőt feleségül. Ez a normális. De eddig ő mégis egy másik férfit választott. Tino is férfi. Ez is gond lenne, de hogy még nem is ember, ez a legrosszabb az egészben. És ezt tudta.
- Nem érdekel, ha szeretem, ha nem, mindenképp meg kell mentenem!
- Megint? – szólalt meg egy hang a hátuk mögül.
- Lukas?
- Megmentetted egyszer a majdnem biztos haláltól, viszonozni nem tudja, és most másodszor is megmented. Már így is sokkal tartozik neked. Mit gondolsz, miért jött vissza? Mindent megtesz, hogy szolgáljon téged, és lerója a tartozását. Nem szeret ő téged!
- Miről beszélsz?
- Valamiről, amit úgy hívnak, hogy igazság!
- Hazudsz!
- Most már tényleg látom, hogy beleszerettél. Mondd el neki, hogy „szeretlek”, és egyből a szeretőddé válik. Én nem azért váltam a tieddé, mert te mondtad, hanem mert én akartam, de már látom, hogy a lehető legrosszabb embert választottam.
- De…
Lukas Christensen fejéhez vágta ezeket a szavakat, majd a kezében lévő, már megdolgozott fákat, amik szépen ki is ütötték a férfit.
- Jobb? – kérdezte Berwald, majd odébb vitte az eszméletlen testet a másik szobába az ágyra.
- Sokkal.
No comments:
Post a Comment