Warnings: Shounen ai/Boy-love, Violence/blood, Shota.
Language: Hungarian
- Nincs itt semmi – mondta Lukas.
Christensen kezdett beletörődni, túl sötét is volt, hogy lássanak, talán érdemes lenne reggel visszajönni. Már intette is öccsének, de ekkor Lukas vett észre valamit. A földre guggolt és vizsgálta a talajt.
- Itt harc volt. Ez vér.
- Trollvér?
- Hülye vagy? Honnan tudjam? Talán tudod, hogy mi a különbség? Akár állaté is lehet ez a vér.
- Éjjel nem vadászik senki. Lehet, hogy két troll csapott össze?
- És szerinted akkor miért kiáltott segítségért? Vagy félreértelmezted a kiáltást?
- Ez igaz. Lehet, hogy az a… kistroll volt. Aajs, azt hiszem ez a neve. Megtámadta őt egy medve vagy valami, és ezért kiáltott.
- Oh, szóval te MINDEN trollal barátkozol. Ő is egy újabb leendő szexpartenered?
- Dehogy, ő kicsi!
- És téged ez zavar, pedofil állat – fordult el, és kereste, hogy merre vezet a vérnyom, de a sötétben elég nehezen látta. – Gyere.
Lukas közelebb hívta bátyját.
- Ott van az áldozat.
A földön vérben ázva feküdt egy test, sötétben messziről is ki lehetett venni, hogy nő volt. Mindketten odamentek, közelebb a testhez. Lukas odaguggolt mellé és közelebbről vizsgálni kezdte, de egyértelműen halott volt. Hatalmas vágások az oldalán, lábán és karján is két kisebb, és egy döfésre utaló szúrásnyom a szívénél. Egyértelműen fegyver okozta a sérülést.
- Ez más fajta troll, nem? – Saját magát mutogatta: - A te trollodnak itt vannak a szarvai – mutatott a feje két oldalára a füle felett -, de ennek meg itt – mutatott a homlokára két ujjával, és felemelte görbe vonalon, ahogy ennek a női trollnak is volt, bár az egyik le volt törve.
Christensen elgondolkozva, komoly fejjel felemelte az egy kicsit odább talált letört szarvat. Egy pillanatra beugrott, amit délután látott.
- Ez olyan, mint annak a kis trollnak a szarva. Ő akkor az anyja volt.
- Ember ölte meg, ez biztos.
- Ha nincs itt a kicsi, akkor lehet, hogy elfogták.
- És meg akarod menteni?
- Igen!
- Tudod, hogy az egész falu ki fog tagadni, ha megtudják, hogy trollokkal barátkozol.
- Nem kell tudniuk – vigyorgott.
- Ember… - hallatszott egy halk kis hang nem messze tőlük.
Mindketten azonnal felugrottak és támadó állást vettek fel. Egy kis fej figyelt ki a bokrok közül.
- Aajs! – lepődött meg, és elkezdett mosolyogni Christensen.
A kis troll nem tudott többet mondani. És csak félbe bújt továbbra is a bokrok rejtekében.
- Szóval ez a kis troll. Nagyon édes.
- Eh? Én azt hittem, hogy te az erős és izmos embere-… mármint trollokat szereted!
Lukas kicsit morcosabb fejet vágott.
- Halott – mondta Aajs. – Ember.
A kis troll eltűnt a levelek közt, majd lehetett hallani, ahogy elszalad a sötétben.
- Akkor nincs miért aggódni, a kicsi él, és szabad.
- És árva.
- Minket is befogadtak, őt is biztos be fogják.
- Igaz – mondta Lukas és megfogta Christensen kezét.
Így mentek haza kettesben.
Teljes sötétség volt a házban, Berwald már rég aludt a kisszobában. Csendben bementek az érkezőből a nagyobb szobába, ahonnan nyílt a kisszoba. A kisszobában voltak az ágyaik. A nagyszobában asztalok, és pár szék, fegyverek, mindenféle eszközök fa, kő, fém és egyéb dolgok megmunkálásához. Ez amolyan munkaszoba is volt.
Christensen leült az egyik székre. Lukas megállt, és kérdően nézett rá, de az idősebb csak magához intette, amit teljesített. A férfi magához húzta a fiút és kis csókot lehelt ajkára.
Lukas eltolta magától.
- Ne.
- Miért? – suttogta vissza.
- Fáj.
Ezzel egyből elfordult tőle, és bevonult a kisszobába. Christensen egyedül töltötte az éjt a nagyszobában, és végig gondolkozott.
Reggel Berwald ébresztette fel. Elég nehezen aludt az éjjel. Félig nyitott szemmel, félrefordított fejjel feküdt az asztallapon, majd lassan felült a széken.
- Hol van Lukas?
- Kiment.
- Fát vágni? Pedig azt én szoktam.
- Sírt.
- Huh?
- Éjjel.
Christensen kómás fejjel nézett az ajtó felé. Jobban odafigyelve, már hallotta, amint a balta széthasítja a fát. Hallotta, hogy a fa leesik, kicsit messzebb repül. Hallotta a jellegzetes hangját, mikor egymásra rakják őket. Kis csend után Lukas belépett az ajtók, karjában egy adag fával, amivel Berwald tüzet gyújtott, és lassan elkezdte összeszedni az ebédhez a hozzávalókat.
- Chris, menj, néz szét a piacon. Én inkább ma itthon maradok.
- Ok.
Christensen felállt, de Berwald elé állt, és átadott neki egy kis csomagot.
- Reggeli.
- Áh, köszi – ölelte át, és megcsapkodta testvére vállát.
Hamar el is szaladt otthonról. Már csak ketten voltak a házban.
- Utálom őt.
- Tudom – és hozzáadott egy mosolyfélét Berwald.
No comments:
Post a Comment