Warnings: Shounen ai/Boy-love, Violence/blood, Shota.
Language: Hungarian
Trolltánc 5.
Kezdett beesteledni, és mindenki hazament a kis piacról. A három testvér is így tett. Már csak hárman éltek. Anyjuk pár éve eltávozott. És mikor hazaértek, Christensen egyből kezdte is a saját ékes beszédét. A másik kettő azt hitte, hogy csak a szokásos, de ma nem.
- Visszatért! Tudjátok, a Trollfiú!
- Oh, és? – kérdezett vissza a legkisebb.
- Nem is örülsz neki, azt hittem, hogy te is egy trollt akarsz.
- Most is olyat gizda?
- Mi a… ? – Ez picit megsértette. – Csak annyira, mint te!
Visszavágott, amivel csak magára haragította a legkisebb fivért, aki kis híján fejen rúgta, de sikeresen elhárította.
- Pénzt hozna egy troll – szólt bele Berwald, mire Christensen bedühödött, és megragadta a nyakánál.
- Ő nem látványosság, felfogtad, te állat! Te mindenben csak a hasznot látod.
Lukas hátrált, beletörődve, hogy ezek mindjárt egymásnak esnek.
- Mire kell?
- Ő… Ő egy barát! Akár családunkba is befogadhatnánk, hisz úgy is árva!
- Barát?
- Tudod mit jelent az, nem? Olyan ember, aki közel áll, és segít meg támogat, de te csak magaddal és a kis cuccaiddal vagy naphosszat elfoglalva, tök egyedül, beszélni is alig tudsz!
Szótlanság vette át az uralmat a kis szobában. Lukas inkább átvonult a másik helyiségbe, majd onnan kiáltott át.
- Ha befejeztétek, valaki hozzon be tűzifát, idebentről elfogyott… Ja, és Berwald, talán elkezdhetnéd a vacsorát főzni.
A két idősebb fivér elengedték egymást, és hozzákezdtek otthoni teendőikhez. A vacsora a szokásoshoz képest nagyon csendesen telt el. Christensen hirtelen abbahagyta az evést és ez a mozdulat, amivel letette az evőeszközt, elég volt, hogy magára vonja a másik kettő figyelmét. Felnézett mindkettőre.
- Mi van? – kérdezte tőlük értetlenül.
- Rossz? – kérdezte Berwald és szemével a kajára bökött.
- Csak annyira, mint eddig.
- Belezúgtál? – kérdezte Lukas.
- Mondom, hogy ő a barátom, és félek, hogy baja lesz. Hákon észrevette Tino nyomait…
- Ki az a Tino? – vonta fel szemöldökét a kisebb fivér.
- Ja, az a troll neve, még én adtam neki ezt a nevet.
- Emléksz’m.
- Elég béna név.
- Tetsz’k.
Berwald és Lukas elég csúnyán néztek egymásra. Szikrázott körülöttük a levegő.
- DE – emelte fel a hangját, hogy rá figyeljenek. –, de ha Hákon megtalálja őt, akkor félek, hogy elkapja őt, és pénzt csinál belőle. Ismeritek, ő is csak a hasznot keresi.
Berwald értette a célzást, és eléggé durván nézett rá, de Christensen ráhagyta.
- Rosszabb esetben megöli. Hákon ereje kb egyezik az enyémmel, viszont Tino inkább Lukas testfelépítésű, talán picit alacsonyabb is, de izmosabb.
Lukas se nézett épp szép szemekkel, mikor bátyja ily szépen leszólja.
- Chris, éjjeli sétára megyünk.
Felpattant, megragadta a csuklóját és elrángatta az asztal mellől, ki a házból. A nagyobbik kicsit meglepettem, majdnem átesve a széken követte őt. A hold ragyogott és bevilágította a kis ösvényt, melyen haladtak. Elértek egy kis tavat, és a partjánál elengedte a csuklóját.
A hold fénye visszaverődött a víztükrön, mely csodás fényekkel játszott a közeli fákon. Lukas a víz felé nézett egy lépéssel Christensen előtt állva. Csend volt, csak az éj hangjai játszottak csodás dallamokat.
- Az ami a múltkor történt köztünk… pont itt. Jelent neked valamit?
A férfi teljes csendben hallgatott.
- Csak jött. Meg se álltunk, én átadtam magam neked, mert azt hittem, hogy van valami köztünk. Erre megjelenik ez a trollfiú, és te csak róla áradozol. SŐT, még le is oltasz, hogy ő mennyivel jobb, mint én.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani…
- Kuss! – fordult hátra dühös arccal. – Nem elég jó neked az én testem? Nem adtam meg azt, amire a tied vágyott? Talán neked az ő plusz farka vagy szarva az, ami izgalomba hoz?
Csend ált be köztük. Lukas leült a víz partjára. A másik is követte és leült mellé, és megfogta a kezét, de a fiatalabb elkapta.
- Utállak. – fordult el és megtörölte a szemét. – Én hibám az egész. Ha akkor nem mondom, hogy mentsd meg, akkor ez sose történt volna meg. Valami megfogott téged benne. Minden éjjel kiszöktél hozzá, és mikor nem jött többet, sokáig csak rá gondoltál, hogy mi lehet vele. Én kisebb voltam, nem tudtam, hogy mit érezhetsz, de évek teltek el, felnőttem én is, te is. De sose gondoltam, hogy még jelenthet neked ő bármit is.
- Lukas…
Chistensen maga felé fordította a másik fejét és szemébe nézett. Lukas már nem látta a reményt szemeiben. Homlokuk összeért, és így ültek egy hosszabb ideig.
- Most azt kívánom, bár ne jött volna vissza – suttogta Christensen.
Érezte, hogy nem bírja megérinteni Lukas testét, ahogy előtte.
A fiú érezte a belső fájdalmat. Itt volt azzal az emberrel, akit szeretett, de tudta, hogy ő mást kedvel.
Ez az a fájdalom, ami mindennél rosszabb. Legszívesebben elmennél, elrohannál, elbújnál előle. De ez számukra lehetetlennek néz ki, mivel együtt élnek hárman. A Három testvér. Fájdalom, mintha egy kés lenne a szívében, ami megfordul, ha közelében van és nem tud beforrni, míg látja őt.
Hirtelen valami fura és szokatlan hang szólalt fel a távolból. Nem volt annyira különleges, mint amitől az emberek félni szoktak. De ez a hang megütötte Christensen fülét, aki azonnal felpattant.
- Mi az? – kérdezte Lukas.
- Troll. Ez a segélykiáltásuk.
- Te aztán hogy tudo--
Christensen azonnal elszaladt, Lukas be se fejezte a mondatát, hamar felpattant és követte őt a sötét erdőbe.
- Visszatért! Tudjátok, a Trollfiú!
- Oh, és? – kérdezett vissza a legkisebb.
- Nem is örülsz neki, azt hittem, hogy te is egy trollt akarsz.
- Most is olyat gizda?
- Mi a… ? – Ez picit megsértette. – Csak annyira, mint te!
Visszavágott, amivel csak magára haragította a legkisebb fivért, aki kis híján fejen rúgta, de sikeresen elhárította.
- Pénzt hozna egy troll – szólt bele Berwald, mire Christensen bedühödött, és megragadta a nyakánál.
- Ő nem látványosság, felfogtad, te állat! Te mindenben csak a hasznot látod.
Lukas hátrált, beletörődve, hogy ezek mindjárt egymásnak esnek.
- Mire kell?
- Ő… Ő egy barát! Akár családunkba is befogadhatnánk, hisz úgy is árva!
- Barát?
- Tudod mit jelent az, nem? Olyan ember, aki közel áll, és segít meg támogat, de te csak magaddal és a kis cuccaiddal vagy naphosszat elfoglalva, tök egyedül, beszélni is alig tudsz!
Szótlanság vette át az uralmat a kis szobában. Lukas inkább átvonult a másik helyiségbe, majd onnan kiáltott át.
- Ha befejeztétek, valaki hozzon be tűzifát, idebentről elfogyott… Ja, és Berwald, talán elkezdhetnéd a vacsorát főzni.
A két idősebb fivér elengedték egymást, és hozzákezdtek otthoni teendőikhez. A vacsora a szokásoshoz képest nagyon csendesen telt el. Christensen hirtelen abbahagyta az evést és ez a mozdulat, amivel letette az evőeszközt, elég volt, hogy magára vonja a másik kettő figyelmét. Felnézett mindkettőre.
- Mi van? – kérdezte tőlük értetlenül.
- Rossz? – kérdezte Berwald és szemével a kajára bökött.
- Csak annyira, mint eddig.
- Belezúgtál? – kérdezte Lukas.
- Mondom, hogy ő a barátom, és félek, hogy baja lesz. Hákon észrevette Tino nyomait…
- Ki az a Tino? – vonta fel szemöldökét a kisebb fivér.
- Ja, az a troll neve, még én adtam neki ezt a nevet.
- Emléksz’m.
- Elég béna név.
- Tetsz’k.
Berwald és Lukas elég csúnyán néztek egymásra. Szikrázott körülöttük a levegő.
- DE – emelte fel a hangját, hogy rá figyeljenek. –, de ha Hákon megtalálja őt, akkor félek, hogy elkapja őt, és pénzt csinál belőle. Ismeritek, ő is csak a hasznot keresi.
Berwald értette a célzást, és eléggé durván nézett rá, de Christensen ráhagyta.
- Rosszabb esetben megöli. Hákon ereje kb egyezik az enyémmel, viszont Tino inkább Lukas testfelépítésű, talán picit alacsonyabb is, de izmosabb.
Lukas se nézett épp szép szemekkel, mikor bátyja ily szépen leszólja.
- Chris, éjjeli sétára megyünk.
Felpattant, megragadta a csuklóját és elrángatta az asztal mellől, ki a házból. A nagyobbik kicsit meglepettem, majdnem átesve a széken követte őt. A hold ragyogott és bevilágította a kis ösvényt, melyen haladtak. Elértek egy kis tavat, és a partjánál elengedte a csuklóját.
A hold fénye visszaverődött a víztükrön, mely csodás fényekkel játszott a közeli fákon. Lukas a víz felé nézett egy lépéssel Christensen előtt állva. Csend volt, csak az éj hangjai játszottak csodás dallamokat.
- Az ami a múltkor történt köztünk… pont itt. Jelent neked valamit?
A férfi teljes csendben hallgatott.
- Csak jött. Meg se álltunk, én átadtam magam neked, mert azt hittem, hogy van valami köztünk. Erre megjelenik ez a trollfiú, és te csak róla áradozol. SŐT, még le is oltasz, hogy ő mennyivel jobb, mint én.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani…
- Kuss! – fordult hátra dühös arccal. – Nem elég jó neked az én testem? Nem adtam meg azt, amire a tied vágyott? Talán neked az ő plusz farka vagy szarva az, ami izgalomba hoz?
Csend ált be köztük. Lukas leült a víz partjára. A másik is követte és leült mellé, és megfogta a kezét, de a fiatalabb elkapta.
- Utállak. – fordult el és megtörölte a szemét. – Én hibám az egész. Ha akkor nem mondom, hogy mentsd meg, akkor ez sose történt volna meg. Valami megfogott téged benne. Minden éjjel kiszöktél hozzá, és mikor nem jött többet, sokáig csak rá gondoltál, hogy mi lehet vele. Én kisebb voltam, nem tudtam, hogy mit érezhetsz, de évek teltek el, felnőttem én is, te is. De sose gondoltam, hogy még jelenthet neked ő bármit is.
- Lukas…
Chistensen maga felé fordította a másik fejét és szemébe nézett. Lukas már nem látta a reményt szemeiben. Homlokuk összeért, és így ültek egy hosszabb ideig.
- Most azt kívánom, bár ne jött volna vissza – suttogta Christensen.
Érezte, hogy nem bírja megérinteni Lukas testét, ahogy előtte.
A fiú érezte a belső fájdalmat. Itt volt azzal az emberrel, akit szeretett, de tudta, hogy ő mást kedvel.
Ez az a fájdalom, ami mindennél rosszabb. Legszívesebben elmennél, elrohannál, elbújnál előle. De ez számukra lehetetlennek néz ki, mivel együtt élnek hárman. A Három testvér. Fájdalom, mintha egy kés lenne a szívében, ami megfordul, ha közelében van és nem tud beforrni, míg látja őt.
Hirtelen valami fura és szokatlan hang szólalt fel a távolból. Nem volt annyira különleges, mint amitől az emberek félni szoktak. De ez a hang megütötte Christensen fülét, aki azonnal felpattant.
- Mi az? – kérdezte Lukas.
- Troll. Ez a segélykiáltásuk.
- Te aztán hogy tudo--
Christensen azonnal elszaladt, Lukas be se fejezte a mondatát, hamar felpattant és követte őt a sötét erdőbe.
No comments:
Post a Comment