Warnings: Shounen ai/Boy-love, Violence/blood, Shota.
Language: Hungarian
Trolltánc 9
Sajogó fejjel ébredt Christensen, azt se tudta, hogy hol van, de mikor megpróbált megmozdulni, érezte, hogy kezei és lábai meg vannak kötve, és valaminek ütköztek. Feje alatt kicsit durvább kötésű anyag volt. Megpróbált szétnézni. Nehezen elforgatta a fejét, ekkor látta, hogy ez valakinek a ruhája volt, és hogy ő is a kis ketrecbe volt zárva. A ketrec elég kicsi volt, ember ülve bőven elfért benne, de felállni nem tudott, viszont eléggé szűkös volt már két ember számára.
Már tudta, hol van. Tudta, mi történhetett. Leütötték, az hogy ki, nem tudta, de valószínűnek tartotta, ki volt. És miután eszméletét vesztette, megkötözték és bezárták a troll mellé.
Tino ülve, a ketrec gerendáinak dőlve, elég békésen aludt. Christensen nem tudott rendesen felülni, így kénytelen volt Tino ölébe hajtott fejjel, félig fekvő pózban maradni. Hallgatta, ahogy a troll szuszog álmában.
Bámult a semmibe. Kezdett reggeledni, és a kitört ajtón, ami már csak oda volt támasztva, fény szűrődött be. Christensen a semmibe bámult, mikor észrevette, hogy hogy Tino farka elkezd magától mozogni fel-le. Elmosolyodott. Olyan volt, mint egy macska farka, ami néha mozog, mintha magától lenne, főleg, mikor simogatják.
Lassan Tino is felkelt. És lenézett mosolyogva, bíztatva magát, hogy csak jön valami jó is. Christensen megpróbált ülő helyzetet felvenni.
- Ha kioldanád a kötelet a kezemen, akkor megpróbálhatnám kirúgni a ketrecet.
Tino a fejét rázta.
- Egy lépéssel előtted jár. Hátra kötötte gerendához a kezem.
- Fenébe.
- Van időnk.
- Mire.
- Hogy jön. Már tegnap is csak délután vitt ki, hogy mutasson engem az embereknek. Nem érdeklik, hogy mi van velem, nem dobálnak már. Egy dolog érdekli őket. Élek-e vagy meghaltam.
- Hogy fogott el? Azt mondtad, hogy meg tudod védeni magad.
- Pár napja egyik éjjel. Békésen aludtam egy kis zugba meghúzva magam, mikor hirtelen zajokra lettem figyelmes. Egy férfi és egy mély női hang, amit ismertem is. Egyből felpattantam megnézni. Női hang lenni Troll anya, Aajs anyja, ha emlékszel rá, ő volt velem a vízben, mikor jöttél.
- Igen tudom.
- Mikor odaértem, csak figyeltem. Vitatkoztak, a férfi fenyegette, hogy adja neki a fiút, vagy megöli őt. Anya védte, és nem hagyta. A nőt leszúrta. Féltem. Mindig is féltem az emberektől. De kiugrottam a bokorból, mielőtt megfogja… elfogla-… elfogja a kicsit, és rászóltam, hogy meneküljön.
- Találkoztam vele. Ott maradt az anyja testének közelében.
- Én meg hallottam egész éjjel a segítségkérését. Valószínű, hogy eljött valami érte, és már nincs egyedül.
- Nem hallottam semmit.
- Ezt emberi fül nem hallja. – félre fordította a fejét. – Azért más a formája, hogy olyat is halljunk, amit ti nem. Övé a leghosszabb fajtájú. Enyém a normál. A kicsi, és az emberi fül nem hallja, csak állatok. Viszont csak a hosszúak tudnak olyan segélykérő hangot kiadni. Én nem.
- De az anyját én is hallottam.
- Nem hiszem. Azt ember nem hallhatta.
- De végül is mi történt köztetek? Bocs, hogy megszakítottalak.
- Az a férfi végigmért, és fura mosollyal nézett engem, ami teljesen megrémített. Felemeltem a kalapácsom, hogy megvédjem magam, de igazából nagy harc nem volt. Félek megismerni… be-beismerni, de ha egy gyorsabb mozdulatot tett, az is ijesztett meg. És léptem párat hátra, és átestem valamin. Elejtettem a fegyverem, ő meg letepert, azonnal hátra csavartam a kezeim, megkötötte. Segítségért kiáltottam.
- Akkor ezt hallottam?
- Lehet. Én nem tudok olyan hangot kiadni, amit ők. Végül is egyszer sikerült kiáltanom, mert betömte a szám.
- Későn értem oda.
- De örülök, hogy tudom, te jönni akartál segíteni. De mikor következő este nem mertem már kiáltani. Ember meghalja, és lehet, hogy bántott volna még.
- Bántott?
- Kínzott. És az emberek is. Kövekkel. Karom is eltörte.
- Inkább ne jöttél volna vissza.
- Miért mondod ezt?
- Miattam kerültél bajba! Ha nem jössz vissza, ez az egész meg se történt volna!
- De én szeretlek, attól a naptól kezdve, hogy megmentettél.
- Csak hálás vagy!
- Nevelőm is ezt mondta. De én nem így éreztem. Mikor a kezem fogtad, nem akartam elengedni, öledbe ültettél, átkaroltál gyengéden. Hiányoztak. Felnőttem, és még mindig szeretem az illatod, amit gyerekként annyit szagoltam.
- Azt hittem, hogy játszol, mint minden gyerek.
- Tudtam, hogy egy nap el kell mennem és meg akartam jegyezni, ha esetleg megváltoznál külsőre. De aznap éjjel, mikor utoljára tudtam menni, te nem jöttél. Nem tudtam elbúcsúzni.
Tino farka a ketrecen kívül felemelkedett, és Christensen arcát kezdte el simogatni. Mindketten mosolyogni kezdtek, míg a férfi kisebb nevetésbe kezdett.
- De olyan fiatal voltál.
- Tíz éves voltam. Tudom, nagyon lassan nőttem, emberhez képest, most kezdek felzárkózni. Azon az éjjen akartam elmondani, hogy én téged választalak elsőnek.
- Elsőnek?
- Nemi kapcsolathoz.
Christensen teljesen elvörösödött. Tino is kicsit, mikor rájött, hogy túl nyitottan beszél, és hogy mégse így kellett volna ezt közölni vele. Meg a helyzet se épp megfelelő. Leemelte a farkát, ami a földre hullott, és elfordult.
- S-sajnálom, ezt rosszkor mondom.
- N-nem! Én… - megpróbálta összeszedni a gondolatait. – Mást szeretek. Szerettem. Azt hittem, hogy szerettem. Kezdtelek elfelejteni, és reménykedni, hogy visszatérsz. És mással csináltam. Először. É-én sajnálom.
- Szerettél?
- Szerettelek, és most is szeretlek, azt hiszem. Az, akivel voltam eddig, ráébresztett erre, és el is hagyott. És nem volt igaza.
- Miben?
- Hogy csak hálából szeretsz.
Tino előrébb hajolt, már amennyire el bírta viselni a törött karjában lévő fájdalmat és lassan megcsókolta őt, amit viszonzott a férfi, és hosszasabb csókjuk közben Christensen feltámaszkodni próbált és közelebb húzódni a fiúhoz, aki hátrálni kezdett, húzva maga után szerelmét, már a karjában lévő fájdalom is enyhült, ha nem erőltette.
- Oh, erre sose gondoltam – szólalt meg egy hang, mire egyből szétváltak. – Kíváncsi vagyok, hogy EHHEZ mit fognak szólni a többiek
Hákon az ajtóban állt, az ajtófélfának támaszkodva, hatalmas gonosz mosolyával.
-------------------------
Illustration:
Már tudta, hol van. Tudta, mi történhetett. Leütötték, az hogy ki, nem tudta, de valószínűnek tartotta, ki volt. És miután eszméletét vesztette, megkötözték és bezárták a troll mellé.
Tino ülve, a ketrec gerendáinak dőlve, elég békésen aludt. Christensen nem tudott rendesen felülni, így kénytelen volt Tino ölébe hajtott fejjel, félig fekvő pózban maradni. Hallgatta, ahogy a troll szuszog álmában.
Bámult a semmibe. Kezdett reggeledni, és a kitört ajtón, ami már csak oda volt támasztva, fény szűrődött be. Christensen a semmibe bámult, mikor észrevette, hogy hogy Tino farka elkezd magától mozogni fel-le. Elmosolyodott. Olyan volt, mint egy macska farka, ami néha mozog, mintha magától lenne, főleg, mikor simogatják.
Lassan Tino is felkelt. És lenézett mosolyogva, bíztatva magát, hogy csak jön valami jó is. Christensen megpróbált ülő helyzetet felvenni.
- Ha kioldanád a kötelet a kezemen, akkor megpróbálhatnám kirúgni a ketrecet.
Tino a fejét rázta.
- Egy lépéssel előtted jár. Hátra kötötte gerendához a kezem.
- Fenébe.
- Van időnk.
- Mire.
- Hogy jön. Már tegnap is csak délután vitt ki, hogy mutasson engem az embereknek. Nem érdeklik, hogy mi van velem, nem dobálnak már. Egy dolog érdekli őket. Élek-e vagy meghaltam.
- Hogy fogott el? Azt mondtad, hogy meg tudod védeni magad.
- Pár napja egyik éjjel. Békésen aludtam egy kis zugba meghúzva magam, mikor hirtelen zajokra lettem figyelmes. Egy férfi és egy mély női hang, amit ismertem is. Egyből felpattantam megnézni. Női hang lenni Troll anya, Aajs anyja, ha emlékszel rá, ő volt velem a vízben, mikor jöttél.
- Igen tudom.
- Mikor odaértem, csak figyeltem. Vitatkoztak, a férfi fenyegette, hogy adja neki a fiút, vagy megöli őt. Anya védte, és nem hagyta. A nőt leszúrta. Féltem. Mindig is féltem az emberektől. De kiugrottam a bokorból, mielőtt megfogja… elfogla-… elfogja a kicsit, és rászóltam, hogy meneküljön.
- Találkoztam vele. Ott maradt az anyja testének közelében.
- Én meg hallottam egész éjjel a segítségkérését. Valószínű, hogy eljött valami érte, és már nincs egyedül.
- Nem hallottam semmit.
- Ezt emberi fül nem hallja. – félre fordította a fejét. – Azért más a formája, hogy olyat is halljunk, amit ti nem. Övé a leghosszabb fajtájú. Enyém a normál. A kicsi, és az emberi fül nem hallja, csak állatok. Viszont csak a hosszúak tudnak olyan segélykérő hangot kiadni. Én nem.
- De az anyját én is hallottam.
- Nem hiszem. Azt ember nem hallhatta.
- De végül is mi történt köztetek? Bocs, hogy megszakítottalak.
- Az a férfi végigmért, és fura mosollyal nézett engem, ami teljesen megrémített. Felemeltem a kalapácsom, hogy megvédjem magam, de igazából nagy harc nem volt. Félek megismerni… be-beismerni, de ha egy gyorsabb mozdulatot tett, az is ijesztett meg. És léptem párat hátra, és átestem valamin. Elejtettem a fegyverem, ő meg letepert, azonnal hátra csavartam a kezeim, megkötötte. Segítségért kiáltottam.
- Akkor ezt hallottam?
- Lehet. Én nem tudok olyan hangot kiadni, amit ők. Végül is egyszer sikerült kiáltanom, mert betömte a szám.
- Későn értem oda.
- De örülök, hogy tudom, te jönni akartál segíteni. De mikor következő este nem mertem már kiáltani. Ember meghalja, és lehet, hogy bántott volna még.
- Bántott?
- Kínzott. És az emberek is. Kövekkel. Karom is eltörte.
- Inkább ne jöttél volna vissza.
- Miért mondod ezt?
- Miattam kerültél bajba! Ha nem jössz vissza, ez az egész meg se történt volna!
- De én szeretlek, attól a naptól kezdve, hogy megmentettél.
- Csak hálás vagy!
- Nevelőm is ezt mondta. De én nem így éreztem. Mikor a kezem fogtad, nem akartam elengedni, öledbe ültettél, átkaroltál gyengéden. Hiányoztak. Felnőttem, és még mindig szeretem az illatod, amit gyerekként annyit szagoltam.
- Azt hittem, hogy játszol, mint minden gyerek.
- Tudtam, hogy egy nap el kell mennem és meg akartam jegyezni, ha esetleg megváltoznál külsőre. De aznap éjjel, mikor utoljára tudtam menni, te nem jöttél. Nem tudtam elbúcsúzni.
Tino farka a ketrecen kívül felemelkedett, és Christensen arcát kezdte el simogatni. Mindketten mosolyogni kezdtek, míg a férfi kisebb nevetésbe kezdett.
- De olyan fiatal voltál.
- Tíz éves voltam. Tudom, nagyon lassan nőttem, emberhez képest, most kezdek felzárkózni. Azon az éjjen akartam elmondani, hogy én téged választalak elsőnek.
- Elsőnek?
- Nemi kapcsolathoz.
Christensen teljesen elvörösödött. Tino is kicsit, mikor rájött, hogy túl nyitottan beszél, és hogy mégse így kellett volna ezt közölni vele. Meg a helyzet se épp megfelelő. Leemelte a farkát, ami a földre hullott, és elfordult.
- S-sajnálom, ezt rosszkor mondom.
- N-nem! Én… - megpróbálta összeszedni a gondolatait. – Mást szeretek. Szerettem. Azt hittem, hogy szerettem. Kezdtelek elfelejteni, és reménykedni, hogy visszatérsz. És mással csináltam. Először. É-én sajnálom.
- Szerettél?
- Szerettelek, és most is szeretlek, azt hiszem. Az, akivel voltam eddig, ráébresztett erre, és el is hagyott. És nem volt igaza.
- Miben?
- Hogy csak hálából szeretsz.
Tino előrébb hajolt, már amennyire el bírta viselni a törött karjában lévő fájdalmat és lassan megcsókolta őt, amit viszonzott a férfi, és hosszasabb csókjuk közben Christensen feltámaszkodni próbált és közelebb húzódni a fiúhoz, aki hátrálni kezdett, húzva maga után szerelmét, már a karjában lévő fájdalom is enyhült, ha nem erőltette.
- Oh, erre sose gondoltam – szólalt meg egy hang, mire egyből szétváltak. – Kíváncsi vagyok, hogy EHHEZ mit fognak szólni a többiek
Hákon az ajtóban állt, az ajtófélfának támaszkodva, hatalmas gonosz mosolyával.
-------------------------
Illustration:
Tessék happy endet írni~ (de izéé, hogy rögtön ezzel kezdem, de szeretnék happy endet~)
ReplyDeleteNagyon remélem, hogy megmenekülnek. Tino olyan kis aranyos az őszinteségével :)) Tegnap már mondtam, hogy nagyon tetszett a csókjelenet, olyan fájdalmasan szép volt, Hákont meg úgy leütném... Nem mondom, hogy nyírd ki, de történjen már valami vele, amiből nem jön ki jól~
És hogy áll a tizedik fejezet? :)
hát... meglátom, mit tehetek.. xD
ReplyDeleteJelelmileg megpróbáltam ICre írni a karikat, bár annyira nem ment, szerinte Christensen eléggé OOC lett. viszont Tino picit más jellegű, mert mégse egy ember. (félig OC..)
Nagyon hasnló, csak túl őszinte, néha dadog, vagy rosszul fejezni valamit, vagy a kettő együtt XD (bár annyira mégse mutakozik talán ki, e totál profilt írtam hozzá xD)
meg itt igazából senki se ország, talán enyhít a hibámon XD
örülök, hogy tetszett a csók~
utcsó fejezet épp fejlesztés alatt... egy nyamvadt pici jelentet hiányzik. nem akarom uncsira írni XD
és lehet hosszabb is lesz, mint ezek, mert lesz egy plusz utószója lezárásnak (olyan "mi lesz 10/20 év múlva" dolog lesz xD tudod, ez a ki kivel jön össze, és hogy kinek hány gyereke lesz stb xDxD)